|
 Egy ilyen kezelés a tapasztalt Yvan Dionis úr gyakorlata alapján zajlik. Az alábbi szöveget az ő könyvéből idézém, mely a legvilágosabb információkat adta nekem helyzetemről. Esetleges saját megjegyzéseim zárójelben, dőlt betűkkel láthatók.
Íme az ő írása:
(Előszó) «A magnetizista tevékenység folyamán a beteg bátorságot merít, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy maga a gyógyulás a betegtől is függ. A beteg és a terapeuta egy közös egészet kell hogy alkosson. Útitársak lesznek egy kis időre, s osztozniuk kell a közös bizonyosságban, miszerint az élet élni akar. A gyógyuláshoz feltétlenül szükség van töretlen együttműködésre mind a beteg, mind a terapeuta részéről, aki a gondozottnak páratlan szellemi erőt ad át. Állítom, hogy ez az erő csak felebarátunk iránt érzett szeretetből jöhet, az egyetemes szeretetből, mely örömkönnyeket fakaszt. Hittem a hihetetlent, s a hihetetlen létezik.»
(Kezelés) «A beteg feküdjön vizsgálóasztalon, amennyire csak lehet ruha nélkül (a fájdalom eredetének lokalizálása érdekében: láttam már térdfájdalmat, mely visszajelzett a kezek fejre tételekor, lapockafájdalmat, mely a medence tájékáról jött vagy a farokcsonti csigolyáktól). A páciens mindenképpen vegyen le minden olyan ruhát és alsóruhát, mely selyemből vag y szintetikus anyagból készült (ezek megakadályozzák az enrgia-áramlást). A szoba legyen megfelelően meleg, kevés fénnyel.
A beteg engedje el magát amennyire csak lehet, legyen mozdulatlan, csukott szemmel és nyitott, ellazított kezekkel.
A gyógyító csúsztassa a kezét a beteg kezébe. Ezután az első kontaktus után a másik kezét tegye a már említett helyek egyikére (tobozmirigy, agyalapi mirigy, nyúltagy, pajzsmirigy, szívfonat, napfonat, alhas). A  kezelés során a gyógyító mindvégig őrízze meg ezt a kapcsolatot. Mindkét keze elmozdulhat, változtathatja a helyét, de soha nem egyidőben.
Az első kezelés után a terapeuta egy kis pihenőt javasol a betegnek. A kezelést követően bizonyos reakciók szinte mindig bekövetkeznek, ilyen főként a hirtelen álmosság, mely szinte legyőzhetetlen, és legfőbb jellemzői a hirtelen bekövetkezés és ugyanilyen hirtelen vég.
A szoba legyen szerény kinézetű, színpadi kellékek nélküli. Magnetizistának, aki méltó e névre, nincs szüksége különleges vagy ünnepi keretre.
A magnetizista mellett, ebben a különleges hangulatban a betegek megnyugszanak, ellazulnak, újból reménykedni kezdenek és hamar csatlakoznak a magnetizista nagy családjához. Én magam már több mint 40 éve vagyok magnetizista. Képzeljék csak, milyen nagy lehet az én családom, akik a világ minden részéről jönnek!» (Yvon Dionis)
|
